iPhone 4 – Invalid SIM: megoldás

Álljon mindenki okulására, hátha megspórolok másnak időt.

Leszögezendő az elején, nem jailbreakelt telefonról van szó, hanem a szolgáltatónál vásárolt, és a szolgáltatónál függetlenített telefonról. Ez persze még nem jelenti azt, hogy az ott kapott útmutatók hasznosak lettek volna. Az Apple két napot ígér, míg a függetlenítési kérés végigfut náluk, ezt követően lenne elvben független az iPhone. Elvben. MicroSIM csere után a hibajel: Invalid SIM.
Lehet bújni a fórumokat, lehet próbálgatni a Youtube-on lévő videókat, nem sokat segítenek. A ki- és bekapcsolás, valamint a Airplan mód váltogatása semmit nem ér.
Ami viszont használt: kártyát kivenni, majd
– iTunes: Restore » Restore from Backup. Fél óra, vagy még több elmegy, aztán kéri a SIM kártyát, az aktiváláshoz. Ha lehet, legyen úgy beállítva, hogy ne kérje el a PIN-kódot, anélkül is megy, de valamivel bonyolultabb.

Ha ez megvan, jöhet a szinkronizálás. Az megint fél óra. Ha kész, voila. Ott a működőképes iPhone 4, hálózatfüggetlenül.

Amiről ritkán beszélünk

Inkább csak sejtelmesen ránézünk, néha kicsit oldalról, büszkén, elégedetten, önmagunkat dícsérve tulajdonképpen, hogy jónak bizonyult a megérzésünk, és nem két kézzel szórtuk a heti ötszörnyolc alatti melóért kapott pénzt. Néha meg is paskoljuk, leszálláskor megdöntjük, ránézünk a hajtóműre, cümmögünk magunkban egy sort, váltókarnál csettintünk nyelvünkkel egy komótosat, “behszép állapotban őrizte meg az előző tulaj, szinte el se hiszem”, vetjük oda két sör között a valamelyik kertben, a szoksásossá vált bringaesemények ecsetelésekor.
Aztán felülünk rá, érezzük az olasz manufaktúra becsben tartásának okát.
Olykori kényelmetlenséget hamarost megszokjuk, finoman beletörődünk abba is, hogy bizony első-hátsó kerék, bizony cserére érett. De a váltó, a hajtómű zenél, zene se kell, érezni a bringa ritmusát. Kis idő és már mintha mindig is ott állt volna, ahova az első hazatérés után támasztottuk volna. Féltjük, persze, hiába, kereket, ülést, bármit lopnak – és jó esetben csak ezeket. Lakatolunk, inkább ésszel, mint hévvel, de néha felemásan, aztán hálát adva a gondviselésnek, ott találjuk, büszkén, ahogy hagytuk.

Jó bringa a Dancelli. Megszerettem

.dancelli

 

Mire jó tekerni?

Az egyenletes ritmus elérése bringázásnál alapfeltétele a jó haladásnak. Ritmust számomra legegyszerűbben a zene adja meg. Nekem az alábbiak:

Kidda – Under The Sun (Herve’s Ain’t No Sunshine Mix) 4:51 Fatboy Slim Dance Bitch

Huyendo Pt.2 2:06 Alex Cortex

És persze az alap
Kraftwerk – Tour de France

Kraftwerk – Electro Cardiagram

Kraftwerk – Mousique non-stop

Sebastien Tellier – Kilometer

Ezt főleg egyenes szakaszon, hajrázásnál szeretem, visz előre

Ez is ez a kategória:

Orbital – mintha a tekerésre teremtették volna

Schöne Neue Extrawelt

Ez is tőlük, de ezt inkább a hosszútávú hajránál

Nem írok, olvasok: Bobby Z élete és halála

Valahogy a szabadságom óta, ami persze már a Jón tenger békés és megnyugtató ködébe vész, nem nagyon visz rá a lélek, hogy írjak. Főleg nem tech jellegű témákról, és nem is nagyon érzem igényét annak, hogy ilyeneket tanulmányozzak behatóbban. Még a szabadságunk ideje alatt – némi túlsúlyt kockáztatva – vagy nyolc könyvvel vágtam neki a majd két hetes kiruccanásnak.
A könyvek stílusa vegyes volt. Aki említésre méltó volt, és maradt, Don Winslow. Ő nálam Bobby Z élete és halála című könyvével került képbe – áldassék az Agave neve és könyvszerkesztőinek jó érzéke, meg amúgy is, az utóbbi idők egyik legjobb könyvkiadója, ritkán nyúlnak félre. Bobby Z története nem szokványos. Kemény és kegyetlen drogdealer, akit pályafutásához méltatlanul egy thai fürdőszobában ér utol az iróniára kényes végzet. Ám amíg egyeseknek ez a végzet, addig másoknak ez a kezdet, Tim Kearney számára ez nyitja meg a börtönajtót, ahova érzései szerint jogtalanul, és főként piti társának jellemtelen árulása miatt kerülhetett be. Ám mivel Tim Kearney nem csak az őt beszervezni akaró drogzsaru szerint hasonlít külsőségeket tekintve Bobby Z-re, így némi gyorstalpaló után felveszi a külső jegyek után a mentalitást és stílust is.
A zsaru cseles terve szerint innentől kezdve pedig sorsa egyértelmű lenne: kicseréli őt egy másik galád narcotráfico rabságában sínylődő zsarutársra, és ál-Bobby Z barátunkat vagy helyben lelövik és elkaparják a mexikói sivatagban, vagy fut, isten hírével addig, amíg tüdővel és vízzel bírja.
De Bobby Z – maradjunk ennél a névnél, hiszen Kearney is a magáénak érzi lassacskán – a véletlenek és a narcotráfico embereinek meggondolatlansága miatt életben marad, és innentől kezdve nem győz csodálkozni élete furcsa alakulásán.

 

bobbyz

 

Winslow innentől kezdve csűri és csavarja a történetet, nincsenek unalomig ismert fordulatok, sablonos alakok. Zsíragy nácigyanús alakok, mexikói nagyurak, bankja által mindenétől, talán csak önbecsülésétől még meg nem fosztott bérkopó éppúgy felbukkan a sodró lendületű regényben, mint – na jó, ez szinte kötelező kellék – meseszép, egykoron az eredeti Bobby Z-t ismerő gyönyörű nő is, meg persze egy gyerek. Talán kutya is van, vagy ha az nem, valami állat biztosan.

A könyv veszettül jó, a poént persze nem lövöm le, spoiler sem lesz. Winslow-t nem ismertem eddig. A Bobby Z élete és halála után viszont elkezdtem keresni más regényét, van. A Drogháború. Az is meglett.

Zenémet megosztanám

Mielőtt még Jeszenszky becsöngetne, hogy hé, a jogdíjért jöttem, előre szólok, nem a nagyvilággal tervezem ezt, hanem a lakáson belül.
Merthogy az utóbbi időben egyre inkább zenével a fülemben/fejemben élem a napjaimat, bringázáskor kimondottan szeretek ütemre tekerni, bizonyos fáradtsági szint után az visz előre, mindenkinek aki bringázik, csak ajánlani tudom Kraftwerktől az Aero Dynamikot, meg ha azt nézem, az egész albumukat, de Ludittákra vagy IMMC-re is jó nyomni, főként hegynek fel, amikor az egész nap már mögötted van, és az utolsó (száz)métereket erőből, nyeregben néha felállva tolod. Monotonabb szakaszok alatt Fatboy Slim, a big beat az, ami jól pörget, meg vidámságot visz az egészbe.
Egyszóval vannak olyan zenék, amiket napi szinten hallgatok. Bringázás közben az Iphone szól, amin ugye ugyanaz van, mint a Macbook-on, szóval nem kell sokáig keresnem azt a dalt, amit éppen a telón hallgattam addig. Csakhogy a Macbook ugye nincs hangfalrendszerre kötve. A dolgozószobában lévő PC erősítőre van kötve, no meg ott van az

AirPort Extreme Base

.
Valami rémlett, hogy az Airportokra rá lehet kötni aktív hangfalat. Már kezdtem volna örülni, hogy téma megoldva, nem kell a laptopot cipelgetni ha a lakás másik végében van dolgom, vagy az erkélyen, hanem szépen átrakom Airportra, és hadd szóljon. Na nem.
Az élet nem ennyire egyszerű. Ez csak az Airport Express-szen megy. Abban létezik ugyanis az AirTunes.
Megoldás? Egy Express? Egy Express, csak idegesítő, hogy az összes többi funkciója, sőt, azokon túlmenően még sok más is már adott. Csak ez az egy miatt meg kicseszésnek érzem a megvételt. Mibe fájt volna az Apple-nak belerakni az Base-be is? Persze, nem hülyék Cupertinóban, tudják, hogy vannak, akiknek kell, akár ez az egy funkció miatt is.
De ha van ötlet, szívesen veszem.