Zenémet megosztanám

Mielőtt még Jeszenszky becsöngetne, hogy hé, a jogdíjért jöttem, előre szólok, nem a nagyvilággal tervezem ezt, hanem a lakáson belül.
Merthogy az utóbbi időben egyre inkább zenével a fülemben/fejemben élem a napjaimat, bringázáskor kimondottan szeretek ütemre tekerni, bizonyos fáradtsági szint után az visz előre, mindenkinek aki bringázik, csak ajánlani tudom Kraftwerktől az Aero Dynamikot, meg ha azt nézem, az egész albumukat, de Ludittákra vagy IMMC-re is jó nyomni, főként hegynek fel, amikor az egész nap már mögötted van, és az utolsó (száz)métereket erőből, nyeregben néha felállva tolod. Monotonabb szakaszok alatt Fatboy Slim, a big beat az, ami jól pörget, meg vidámságot visz az egészbe.
Egyszóval vannak olyan zenék, amiket napi szinten hallgatok. Bringázás közben az Iphone szól, amin ugye ugyanaz van, mint a Macbook-on, szóval nem kell sokáig keresnem azt a dalt, amit éppen a telón hallgattam addig. Csakhogy a Macbook ugye nincs hangfalrendszerre kötve. A dolgozószobában lévő PC erősítőre van kötve, no meg ott van az

AirPort Extreme Base

.
Valami rémlett, hogy az Airportokra rá lehet kötni aktív hangfalat. Már kezdtem volna örülni, hogy téma megoldva, nem kell a laptopot cipelgetni ha a lakás másik végében van dolgom, vagy az erkélyen, hanem szépen átrakom Airportra, és hadd szóljon. Na nem.
Az élet nem ennyire egyszerű. Ez csak az Airport Express-szen megy. Abban létezik ugyanis az AirTunes.
Megoldás? Egy Express? Egy Express, csak idegesítő, hogy az összes többi funkciója, sőt, azokon túlmenően még sok más is már adott. Csak ez az egy miatt meg kicseszésnek érzem a megvételt. Mibe fájt volna az Apple-nak belerakni az Base-be is? Persze, nem hülyék Cupertinóban, tudják, hogy vannak, akiknek kell, akár ez az egy funkció miatt is.
De ha van ötlet, szívesen veszem.

Ez már milyen, Iphone WordPress

Nem írtam jó ideje, nyakig be vagyok havaza, de gondoltam, ma rendberakok néhány dolgot a blog körül. Erre nem kiderül, hogy elfelejtettem a jelszavam. Ès akkor hogyhogy mégis írok? Az Iphone nem felejtette el. Nem mellesleg, ha már Iphone: eleinte türelmetlen voltam, már ami az írást illeti a szifonon, a funkcionalitások, a logikus használat láttán azt mondtam, hazaértem. Mintha amikor Mac-re váltasz PC után, fura, suta, de ahogy helyükre kerülnek a dolgok, és már nem a dashboard nyűgöz le – nem csak az, na -, elkezded élvezni az egyszerűséget, a kompaktságot.
Vannak, hogyne lennének hiányosságok, ezt nem szabad elfelejteni. Ám azt sem, hogy a számomra légidegesítőbbek (cpoy/paste, thethering), az sw frissítéssel eltűnnek. De folytköv, azért szifonon blogolni nem élvezet. Hibákat összeszámolom, és gépről javítom. Amint előkotrom az adatokat.
Trehány vagyok? (Ma azt mondták egy meetingen, a PC-nek is megvan a zen filozófiája. WTF?)
Update, a WordPress 2.0 pofásabb, mint az előző, de írni itt sem leányálom. De azért jobb.