iPhone 4 – Invalid SIM: megoldás

Álljon mindenki okulására, hátha megspórolok másnak időt.

Leszögezendő az elején, nem jailbreakelt telefonról van szó, hanem a szolgáltatónál vásárolt, és a szolgáltatónál függetlenített telefonról. Ez persze még nem jelenti azt, hogy az ott kapott útmutatók hasznosak lettek volna. Az Apple két napot ígér, míg a függetlenítési kérés végigfut náluk, ezt követően lenne elvben független az iPhone. Elvben. MicroSIM csere után a hibajel: Invalid SIM.
Lehet bújni a fórumokat, lehet próbálgatni a Youtube-on lévő videókat, nem sokat segítenek. A ki- és bekapcsolás, valamint a Airplan mód váltogatása semmit nem ér.
Ami viszont használt: kártyát kivenni, majd
– iTunes: Restore » Restore from Backup. Fél óra, vagy még több elmegy, aztán kéri a SIM kártyát, az aktiváláshoz. Ha lehet, legyen úgy beállítva, hogy ne kérje el a PIN-kódot, anélkül is megy, de valamivel bonyolultabb.

Ha ez megvan, jöhet a szinkronizálás. Az megint fél óra. Ha kész, voila. Ott a működőképes iPhone 4, hálózatfüggetlenül.

Amiről ritkán beszélünk

Inkább csak sejtelmesen ránézünk, néha kicsit oldalról, büszkén, elégedetten, önmagunkat dícsérve tulajdonképpen, hogy jónak bizonyult a megérzésünk, és nem két kézzel szórtuk a heti ötszörnyolc alatti melóért kapott pénzt. Néha meg is paskoljuk, leszálláskor megdöntjük, ránézünk a hajtóműre, cümmögünk magunkban egy sort, váltókarnál csettintünk nyelvünkkel egy komótosat, “behszép állapotban őrizte meg az előző tulaj, szinte el se hiszem”, vetjük oda két sör között a valamelyik kertben, a szoksásossá vált bringaesemények ecsetelésekor.
Aztán felülünk rá, érezzük az olasz manufaktúra becsben tartásának okát.
Olykori kényelmetlenséget hamarost megszokjuk, finoman beletörődünk abba is, hogy bizony első-hátsó kerék, bizony cserére érett. De a váltó, a hajtómű zenél, zene se kell, érezni a bringa ritmusát. Kis idő és már mintha mindig is ott állt volna, ahova az első hazatérés után támasztottuk volna. Féltjük, persze, hiába, kereket, ülést, bármit lopnak – és jó esetben csak ezeket. Lakatolunk, inkább ésszel, mint hévvel, de néha felemásan, aztán hálát adva a gondviselésnek, ott találjuk, büszkén, ahogy hagytuk.

Jó bringa a Dancelli. Megszerettem

.dancelli

 

Mire jó tekerni?

Az egyenletes ritmus elérése bringázásnál alapfeltétele a jó haladásnak. Ritmust számomra legegyszerűbben a zene adja meg. Nekem az alábbiak:

Kidda – Under The Sun (Herve’s Ain’t No Sunshine Mix) 4:51 Fatboy Slim Dance Bitch

Huyendo Pt.2 2:06 Alex Cortex

És persze az alap
Kraftwerk – Tour de France

Kraftwerk – Electro Cardiagram

Kraftwerk – Mousique non-stop

Sebastien Tellier – Kilometer

Ezt főleg egyenes szakaszon, hajrázásnál szeretem, visz előre

Ez is ez a kategória:

Orbital – mintha a tekerésre teremtették volna

Schöne Neue Extrawelt

Ez is tőlük, de ezt inkább a hosszútávú hajránál

Nem írok, olvasok: Bobby Z élete és halála

Valahogy a szabadságom óta, ami persze már a Jón tenger békés és megnyugtató ködébe vész, nem nagyon visz rá a lélek, hogy írjak. Főleg nem tech jellegű témákról, és nem is nagyon érzem igényét annak, hogy ilyeneket tanulmányozzak behatóbban. Még a szabadságunk ideje alatt – némi túlsúlyt kockáztatva – vagy nyolc könyvvel vágtam neki a majd két hetes kiruccanásnak.
A könyvek stílusa vegyes volt. Aki említésre méltó volt, és maradt, Don Winslow. Ő nálam Bobby Z élete és halála című könyvével került képbe – áldassék az Agave neve és könyvszerkesztőinek jó érzéke, meg amúgy is, az utóbbi idők egyik legjobb könyvkiadója, ritkán nyúlnak félre. Bobby Z története nem szokványos. Kemény és kegyetlen drogdealer, akit pályafutásához méltatlanul egy thai fürdőszobában ér utol az iróniára kényes végzet. Ám amíg egyeseknek ez a végzet, addig másoknak ez a kezdet, Tim Kearney számára ez nyitja meg a börtönajtót, ahova érzései szerint jogtalanul, és főként piti társának jellemtelen árulása miatt kerülhetett be. Ám mivel Tim Kearney nem csak az őt beszervezni akaró drogzsaru szerint hasonlít külsőségeket tekintve Bobby Z-re, így némi gyorstalpaló után felveszi a külső jegyek után a mentalitást és stílust is.
A zsaru cseles terve szerint innentől kezdve pedig sorsa egyértelmű lenne: kicseréli őt egy másik galád narcotráfico rabságában sínylődő zsarutársra, és ál-Bobby Z barátunkat vagy helyben lelövik és elkaparják a mexikói sivatagban, vagy fut, isten hírével addig, amíg tüdővel és vízzel bírja.
De Bobby Z – maradjunk ennél a névnél, hiszen Kearney is a magáénak érzi lassacskán – a véletlenek és a narcotráfico embereinek meggondolatlansága miatt életben marad, és innentől kezdve nem győz csodálkozni élete furcsa alakulásán.

 

bobbyz

 

Winslow innentől kezdve csűri és csavarja a történetet, nincsenek unalomig ismert fordulatok, sablonos alakok. Zsíragy nácigyanús alakok, mexikói nagyurak, bankja által mindenétől, talán csak önbecsülésétől még meg nem fosztott bérkopó éppúgy felbukkan a sodró lendületű regényben, mint – na jó, ez szinte kötelező kellék – meseszép, egykoron az eredeti Bobby Z-t ismerő gyönyörű nő is, meg persze egy gyerek. Talán kutya is van, vagy ha az nem, valami állat biztosan.

A könyv veszettül jó, a poént persze nem lövöm le, spoiler sem lesz. Winslow-t nem ismertem eddig. A Bobby Z élete és halála után viszont elkezdtem keresni más regényét, van. A Drogháború. Az is meglett.