Mac kategóriaarchívum

Zenémet megosztanám

Mielőtt még Jeszenszky becsöngetne, hogy hé, a jogdíjért jöttem, előre szólok, nem a nagyvilággal tervezem ezt, hanem a lakáson belül.
Merthogy az utóbbi időben egyre inkább zenével a fülemben/fejemben élem a napjaimat, bringázáskor kimondottan szeretek ütemre tekerni, bizonyos fáradtsági szint után az visz előre, mindenkinek aki bringázik, csak ajánlani tudom Kraftwerktől az Aero Dynamikot, meg ha azt nézem, az egész albumukat, de Ludittákra vagy IMMC-re is jó nyomni, főként hegynek fel, amikor az egész nap már mögötted van, és az utolsó (száz)métereket erőből, nyeregben néha felállva tolod. Monotonabb szakaszok alatt Fatboy Slim, a big beat az, ami jól pörget, meg vidámságot visz az egészbe.
Egyszóval vannak olyan zenék, amiket napi szinten hallgatok. Bringázás közben az Iphone szól, amin ugye ugyanaz van, mint a Macbook-on, szóval nem kell sokáig keresnem azt a dalt, amit éppen a telón hallgattam addig. Csakhogy a Macbook ugye nincs hangfalrendszerre kötve. A dolgozószobában lévő PC erősítőre van kötve, no meg ott van az

AirPort Extreme Base

.
Valami rémlett, hogy az Airportokra rá lehet kötni aktív hangfalat. Már kezdtem volna örülni, hogy téma megoldva, nem kell a laptopot cipelgetni ha a lakás másik végében van dolgom, vagy az erkélyen, hanem szépen átrakom Airportra, és hadd szóljon. Na nem.
Az élet nem ennyire egyszerű. Ez csak az Airport Express-szen megy. Abban létezik ugyanis az AirTunes.
Megoldás? Egy Express? Egy Express, csak idegesítő, hogy az összes többi funkciója, sőt, azokon túlmenően még sok más is már adott. Csak ez az egy miatt meg kicseszésnek érzem a megvételt. Mibe fájt volna az Apple-nak belerakni az Base-be is? Persze, nem hülyék Cupertinóban, tudják, hogy vannak, akiknek kell, akár ez az egy funkció miatt is.
De ha van ötlet, szívesen veszem.

Ez már milyen, Iphone WordPress

Nem írtam jó ideje, nyakig be vagyok havaza, de gondoltam, ma rendberakok néhány dolgot a blog körül. Erre nem kiderül, hogy elfelejtettem a jelszavam. Ès akkor hogyhogy mégis írok? Az Iphone nem felejtette el. Nem mellesleg, ha már Iphone: eleinte türelmetlen voltam, már ami az írást illeti a szifonon, a funkcionalitások, a logikus használat láttán azt mondtam, hazaértem. Mintha amikor Mac-re váltasz PC után, fura, suta, de ahogy helyükre kerülnek a dolgok, és már nem a dashboard nyűgöz le – nem csak az, na -, elkezded élvezni az egyszerűséget, a kompaktságot.
Vannak, hogyne lennének hiányosságok, ezt nem szabad elfelejteni. Ám azt sem, hogy a számomra légidegesítőbbek (cpoy/paste, thethering), az sw frissítéssel eltűnnek. De folytköv, azért szifonon blogolni nem élvezet. Hibákat összeszámolom, és gépről javítom. Amint előkotrom az adatokat.
Trehány vagyok? (Ma azt mondták egy meetingen, a PC-nek is megvan a zen filozófiája. WTF?)
Update, a WordPress 2.0 pofásabb, mint az előző, de írni itt sem leányálom. De azért jobb.

Blackberry 9000 vs Nokia E61i

Abba a hibába estem, hogy össze akartam hasonlítani a két terméket. A Blackberry 9000 és a Nokia e61i másféle. Azaz: az egyik inkább multimédiás eszköz, persze nem alapból, a Symbian oprendszer viszonylagos fejleszthetősége révén, míg a Blackberry kimondottan üzleti telefon.
A BlackBerry Server révén olykor még az asztali levelezőproginál is gyorsabban kapom meg a mailt.
De haladjunk sorjában. Ami a Nokia után furcsa volt, az a gépelés. A Nokiánál a ctrl az, aminek lennie kell. A BB-nél az alt helyettesíti, és ami a legidegesítőbb – eleinte mindenképpen – , hogy az ékezetes betűkért görgetned kell, és a leghasznavehetetlenebb ékezetes betűkkel is szembesülsz, mire eljutsz addig, amit eleve akartál. A Nokia egyszerű: az adott magánhangzó ékezetes formájáért csak egy gombnyomás kell, más nem. Gyorsan írtam a Nokián, a Blackberry-n sok hibát vétek, eleve, a törlés sem a megszokott, sima backspace, hanem kurzoros, és aztán törlés.
Amire mindenki ügyeljen: az ékezetes betűk – T-Mobilos, a készülék mellé fénymásolt papíron betett tájékoztató szerint – okán egy SMS háromként számolódik el ( ez a hosszú ékezetesekre vonatkozik, offkorsz, és nem mindegyikre, de nem árt azért észnél lenni).
BlackBerry 9000
Kezelőfelület: hihetetlen gyorsan megszokható. A váltás után két héttel teljes természetességgel navigálsz, az alkalmazások – szűkösen mérik ezeket, szó se róla, de erről később – kiválasztása, gyors felállása örömteli a nokiás cammogás után.
A Blackberry mindent alárendelt az üzenetküldésnek, főként a mailesnek. Címjegyzék szinkronizálása után – csak óvatosan, a google sync az apple isync hasznos, jó, és könnyen kezelhető, de a google-nél például mindent a névjegyzékbe ömleszt, aztán a telefon kontaktok közül lehet szépen takarítani ki azokat, amiket nem ott akarunk látni.
NO HELP 4 Mac user
A Mac-es támogatás egyszerűen katasztrófa. Aki Mac-et használ (és nincs tartalék, vagy munkahelyi PC), az készüljön fel a következőkre:
– a Blackberry-t nem tudja 100 százalékosan használni
– A gyári telepítő CD csak Win-en működik, és ha azt nem rakod fel, USB-ről tölteni sem tudod
– software-es támogatás Pocket Mac for Blackberry-n kívül nincs
– Modemként nem tudja használni a BlackBerry 9000-et, korábbiakat igen
(A történeti hűség kedvéért: a Nokia se smafu, de ott legalább alapból bent van a beállítás: Open Network Preferences:Bloetuooth eszköz kiválaszt, konfigurálás: Nokia modem Vendor, Modell 3g, APN (T-mobilnál) internet, CID 1, okét nyomsz, és tárcsáz)
– Ügyfélszolgálattól ne várj tanácsot, hülyének néznek, hogy Mac-et használsz, és csak azt tudják mantraszerűen ismételgetni: „Nincs tesztkészülék, nem tudom modellezni”. A Trénél vették a fáradtságot, és visszahívtak, mikor sehogy sem sikerült az APN-es mezőt elővarázsolnom a hackelt cuccba (ezt persze azért nem mondtam meg nekik), mire közölték: A RIM nem támogatja az Blackberry modemként való használatát a Mac-el. HE??
PC-vel megy, szóval a felhasználók döntő többsége nem fog ezzel szívni. Már ha egyáltalán fontos számára ez.
Alkalmazások (ill. ezek hiánya):
– Gmail
– Google Apps
– Msn
– Gtalk
Ami nagyon hiányzik, az a fring, ami Symbianos telókoz, és nem olyan régóta Iphone-hoz is van. Egyesíti szinte az összes IM-et, nem kérdez rá minden alkalommal a csatlakozási portokra, ellenben arra igen, hogy milyen csatlakozási módot akarok választani. Ez pedig azért is fontos, mert a Blackberry-nél nem tudod kiválasztani – csak az Opera Mininél, ill a gyári böngészőnél – , hogy TCPIP vagy esetleg WLAN legyen e a mód. Ez pedig adatforgalom szempontjából nem mindegy. Mondjuk, az adatforgalom az egyik olyan szegmens, amiben a Blackberry verhetetlen, az IM-ek is alig esznek valamit, a mailek még kevesebbet – ez ugyanis a lényege, max 2 KB, aztán rákérdez, akarod-e a többit? Ha igen, akkor tölt, tovább.
– Multimédia: kamera, videó elmegy, semmi extra. Nokia is hozza ezt a szintet, csak az nem kerül alapból 160 e ft-ba.
– rádió: nincs
– zene: ezt válasszuk ketté. Alapból olyan a készülék hangzása kihangsoításkor, hogy dob egy hátast az ember, méretéhez mérten valami veszettül jól szól. Ellenben a fülesek. Hogy szakadjon meg, aki tervezte. A fülbe illeszthető, gyárilag adott fülest én személy szerint rühellem. A 3.5 jackdugó miatt a piacon viszont nem nagyon kapni olyan headsetet, ami passzolna. A Nokiának van egy, uszkve 7 e ft-ért olyan, plusz 3.5 jacket tartalmazó headsetkészlete, ami elvben jó, gyakorlatban nem ér semmit, ne vedd meg, én megtettem. Szépen mutat a polcon.
Konklúzió:
– csak az vegyen ilyen telefont, aki mindent a mailezésnek rendel alá. Ha más nem szükséges számára, akkor hajrá. Akksit tekintve ne legyenek hiú remények: ha megy a Wlan, IM, ne adj isten, zene, fél nap után töltőt kereshet. Jó a rosszban: USB-n keresztül is tölthető, bár sokáig tart. Órákig.
Megszokni – készüléket – hetekig.Elfelejteni, nos, gondolom, rövid ideig.
Összevetés a Nokiával: a Blackberry frissebb, gyorsabb, erősebb. A Nokia lassú, ellenben sokkal nyitottabb, simán és egyszerűen telepíthetőek olyan app-ok, amelyek megkönnyítik az ember életét.
Akinek fontos az adatforgalom kezelése, az IM, a multifunkcionalitás, az Nokiát válasszon. És a fülesek terén sem lesz annyi gondja. És a modemgond is megoldódik. De ne ezek legyenek a fő szempontok.
Mert persze van még egy: a design. A blackberry – ez legalábbis – jól néz ki. De persze nem nézni veszi meg az ember, hanem használni. Felemás sikerrel sikerült nekem. Legalábbis eddig.

Hálózat, építés

Amikor kétnaponta rúgom fel a kábeleket, Asszonypajtás sikítófrászban tolná vissza a vezetékeket, előnyösebb elgondolkodni, mit tehetek azért, hogy kevesebb legyen a zsinór.

Alapesetben ez egyszerű. Kábeleket ki a gépből, hálókártya PC-be, laptopok, Mackbook csak wifi-vel kommunikálnak a routerrel, ami ugyanakkor eléggé megfáradt egy jószág. Ledobja folyamatosan a gépeket (Macbook-ot nem). Routerek tekintetében elég szép kör befutása után Airport Extreme Base mellett tettem le a voksom, nem kis mértékben az xms-es srácok alapos útmutatásainak köszönhetően. Ok, megvan a router, illetve ez csöppet több is annál, minthogy USB-n keresztül külső vinyók szépen csatlakoztathatóak hozzá.

A Mac sok jó alkalmazása közül az egyik a Time Machine, amit (2008. márciusa óta kiadott AEB upgrade óta) nem csak Time Capsule-al lehet használni, vezeték nélküli mentéseknél. Külső vinyónál dilemma jött, nem kicsi. Mit tegyek? Házat vegyek, bele valamilyen vinyó, aztán jónapot. ennek sok előnye van. Cserélhető a lemez, ha megtelne, sőt, ha kétfiókosat veszek, az egyikre a mentés megy, a másik pedig médiatárként szolgálhat. Kezdjünk el számolni?

– Külső ház: 17 e

– Vinyók: db 28 e

Hetvennél se állnék meg. Külső ház helyett Western Digital MyBook, 1 TB, 42 e. Mellé még egy 150 gigás, hordozható vinyó (Macbook vinyó volt, de nagyobbal vettem), zene, progi, stb. És az USB-hubon még elfér akár pendrive, vagy a másik, 500 gigás ATA vinyó, természetesen házban.

NAS-t a mostani ismereteim birtokában (és anyagiak miatt is), nem akartam venni. Médiacenter később még szóba jöhet, de most vissza, TM.

Nagyot koppantam. A konfig nem akart összejönni, pedig a trükk egyszerű. Az Airport Extreme Base által megjelenített vinyók közül amelyiket mentésre akarjuk használni, rákattintunk, majd azt követően a TM options-ban szépen kiválasztjuk. És lőn.

Mindenképpen ajánlatos észben tartani, hogy az első biztonsági mentés veszettül időigényes. A 320 gigás vinyón ugyan csak 70 van használatban, de az USB-s próbamentésnél ez alig 30 perc alatt megvolt, N-es wifin (vigyázat, csak ez menjen, ha másféle fut – ami értelem szerűen gyengébb  – akkor még tovább tart, minthogy a leggyengébb lánccszem elve érvényesül) három óra, szóval nem megy gyorsan. Aztán persze  – inkrementális mentésről lévén szó – csak perceket vesz igénybe. Vagy nem is tudom, mennyit. Nem veszem észre, csak néha, amikor felpillantok, és látom, hogy a TM aktivitásjelzője szépen pörög.