Nem írtam jó ideje, nyakig be vagyok havaza, de gondoltam, ma rendberakok néhány dolgot a blog körül. Erre nem kiderül, hogy elfelejtettem a jelszavam. Ès akkor hogyhogy mégis írok? Az Iphone nem felejtette el. Nem mellesleg, ha már Iphone: eleinte türelmetlen voltam, már ami az írást illeti a szifonon, a funkcionalitások, a logikus használat láttán azt mondtam, hazaértem. Mintha amikor Mac-re váltasz PC után, fura, suta, de ahogy helyükre kerülnek a dolgok, és már nem a dashboard nyűgöz le – nem csak az, na -, elkezded élvezni az egyszerűséget, a kompaktságot.
Vannak, hogyne lennének hiányosságok, ezt nem szabad elfelejteni. Ám azt sem, hogy a számomra légidegesítőbbek (cpoy/paste, thethering), az sw frissítéssel eltűnnek. De folytköv, azért szifonon blogolni nem élvezet. Hibákat összeszámolom, és gépről javítom. Amint előkotrom az adatokat.
Trehány vagyok? (Ma azt mondták egy meetingen, a PC-nek is megvan a zen filozófiája. WTF?)
Update, a WordPress 2.0 pofásabb, mint az előző, de írni itt sem leányálom. De azért jobb.